Bali on Road – ADV Rider

Abszolút csak hobbi szinten van jelen. Viszont talán ez az egyetlen, ha a tartalomgyártást nem számolom annak. De a tartalomgyártás a motorozásból következik, úgyhogy ez az egyetlen hobbim, kikapcsolódásom. Jó lenne ha életvitelszerűen napi szinten is használhatnám, de ugye itt Németországban a tél miatt ez nem lehetséges.

Világéletemben, mindig is szerettem a motorokat. Annak ellenére, hogy már a 2000-es évek elején csináltam motoros túrákat az Alpokban, valahogy az nem fogott úgy meg. Akkor még nem a túra volt a fontos, hanem az, hogy motorozzak. És akkor se az, hogy szép helyeken, hanem az, hogy gyorsan. Aztán volt egy időszak, amikor egy időre abba is maradt a motorozás. Telt az idő, megjelent a YouTube, és egyre népszerűbb lett. Egyszer csak felfedeztem rajta motorosokat, motoros túrákat. Újra beindították bennem is a motort. Néztem a videókat és nagyon motorozni akartam. Nagy lökést adott két német motoros Youtouber „Valle On Tour“ és „Alex onRoad“ videói. Valószínű az újrakezdésben és a név választásban is ők inspiráltak, és lett így az, ami ma a Bali on Road csatorna.

Igazából nincs konkrét favoritom. Ami nekem fontos hogy a tempó ne csapatós, hanem inkább csordogálós legyen. A lényeg az, hogy látványos vagy érdekes helyek legyenek. Lehetnek ezek városok, de nagyon szeretem a várakat, azok általában előtérbe kerülnek, ha célokat tervezek. Persze én is szeretem a hegyeket, itt lakok a lábuknál, nem kell messzire menni, hogy nagyon szép helyeken, utakon motorozzak.

De előfordult már az is, hogy inkább mentem 300 km-t sima utakon, csak úgy, hogy egy két látványosságot megnézzek.

Szívesen lennék társas utazó, de ez pillanatnyilag egy Solo Project. Volt egy túra, ahol gyönyörű helyeken voltam, fantasztikus utakon, de nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam megosztani valakivel, igazából senkivel, ott volt egy ilyen kis mélypont, így megszakítottam a túrát és hazajöttem. De akkor valószínű csak rossz passzban voltam, azóta nincs semmi ilyen hasonló érzés. Amúgy ezután jött képbe a YouTube csatorna ötlete, hogy megosszam a túrákat emberekkel. És azóta ha úgy vesszük, igaz jó nagy csúszással, de most már több mint 2000 követő kísér végig a túrákon.

Nekem a legemlékezetesebb túrám a 2021-es őszi Dolomitok túrám volt. Nem egy dél Amerika távolság, nem lakok nagyon nagyon messze a helytől. Már jártam ott autóval nagyon nagyon régen, de az az egész környék megbabonázott a mai napig. Mindegy, hogy melyik irányba fordultam, mindenhol volt látnivaló. Fantasztikus utak, óriási hegyek, hágók, gátak, hidak, hihetetlen volt. Annak ellenére mondom ezt, hogy kifogtam egy nagyon rossz időt. Nem volt már olyan brutál meleg, és szinte mindig lógott az eső lába, de annak ellenére fantasztikus volt.

Ami azt illeti, nincs. Megpróbálok pihenten, meg nem időre elindulni. Abból általában mindig csak valami probléma van nálam. Gondolok itt pl. arra, hogy elfelejtek valamit a sietség miatt. De azt kell hogy mondjam, az utóbbi időben ezek a sok munka miatt, nem mindig így történtek.

Kedvenc volt motorom? Talán a Honda CBR 600 F2. 1993-as vagy 1994-es gyártású volt az enyém, már nem emlékszem. Az is csak ment, tette a dolgát. És nagyon kényelmes, gyorsan megszokható motor volt. Nagyon sokat mentem vele abban az

időszakban amikor megvolt. Egy szezonban általában két hátsó és egy első gumi, egy lánc, lánckerekek és elől hátul fékbetétek amik minden évbe lekoptak a motorról.

Álom motorom úgy nincs, de azért nagyon gyorsan és nagyon sokszor változnak bennem az érzések, hogy most mi is tetszene. Nálam ezek csakis a túraenduro, enduro világban mozognak. Perpillanat a BMW F900GS nagyon nagyon tetszik. Hihetetlenül jól meg lett csinálva, és szerintem nagy potenciál van benne. De ezt is csakis második motornak tudnám elképzelni. A nagy GS az mindig marad, ha lesz másik akkor is.

Nem vagyok egy nagy pakolós, de az abszolút standard cuccok nálam vannak, mint például a defektjavító, +pumpa, széles

erős ragasztó szalag, egy két országban kötelező elsősegély készlet, láthatósági mellény, és amit nagyon sokszor használok, az egy nedves törlőkendő csomag. Ez minden alkalomra jó, ha az ember le akarja törölni a sisak plexit, vagy netalántán nagyon gyorsan el kell futni a bokrokba. 🙂  Amúgy én nem agyalom nagyon túl a pakolást, a túrák előtt egy nappal, de inkább este, pakolok be mindent, amit magammal kell, vagy akarok vinni. Azt kell mondjam, van egy nagy rutinom így pakolás terén, ugyanis 24 éve Németországban élek, és az ennyi év alatt összeszedett hazamenős, pakolós tapasztalatok nagy rutint adtak. Van egy pár dolog amit azonnal elrakok, hogy ezeket nem szabad otthon hagyni, nekem a számítógépem, kamerák, töltő cuccok, ezek fontosak. A többi az igazából képlékeny, Európában szinte akárhol megoldható dolgok, szerintem.

Olyan úgy igazából nincs, ahova vissza szeretnék térni, ha Dolomitokat nem számolom. Mert az nálam szerintem egy ideig biztos a Nr.1 marad. Viszont nagyon sok olyan ország van ahova el szeretnék még menni. Az egyik ilyen és talán a legnagyobb álom, az Izland. A terv nagy része már megvan. A kivitelezés és az időpont kiválasztása várat még magára.

Nekem ugye a túrákról többnyire készül videó anyag is, és itt nekem azt az egyensúlyt kell megtalálnom, hogy ne veszek el a videózásban, ne csak az körül forogjon az agyam. Tudjam élvezni a motorozást, túrát is. Erre a múlt évben már figyeltem.

Ha valaki el akar kezdeni túrázni, távolabbi célpontokhoz, ami a saját komfortzónáján kívül van, és bizonytalan, annak mindenképp azt ajánlom, hogy ne egyedül, hanem párban, vagy esetleg többed magával induljon el. Sokkal könnyebb így. Nagyon sok dolgot meg lehet osztani a társakkal. Első soron a félelmet! Aztán el lehet osztani az extra cuccokat. Ki viszi ezt, ki azt. Nagyon sokat lehet spórolni úgy helyben mint súlyban is.

Azt, hogy van valami amiért tudok lelkesedni. Hogy az igazán jó dolgok ott vannak előttünk, csak ki kell lépni az ajtón, el kell indulni, mindegy merre, és újra élvezni fogjuk, hogy élünk. Meg, hogy bármelyik motoroshoz odamehetsz és akármilyen országból jön, akármilyen nyelven beszél, szinte az összes jófej lesz, és fogtok tudni kommunikálni.

A terveim közül az egyik, hogy a YouTube csatornát minél professzionálisabbra, informatívabbra fejlesszem. És persze sűrűbben tudjak oda tartalmat gyártani, megosztani. A nagy álmom az Izland, ahogy már említettem is, de az a film még csak forgatókönyvön létezik.